Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Az álmok országa |
Willam Blake |
2006.04.17. 20:53 |
"Ó, ébredj,
ébredj, kicsikém, Gyémánt voltál anyád szivén, Miért sirtad át az
éjszakát? Ébredj, karjában tart apád."
"Ó, mily hon az
álmok hona? Milyen hegy-völgye, folyama? Anyám ott koszorut
kötött, Parti szép liliomok között.
Kisbárányok
közt édesen Fehér ruhában járt velem, Örömkönny, galamb panasza... Ó,
mikor térek meg oda?"
"Fiacskám, én
is a szép folyón Bolyongtam éjjel álmodón, S bár csöndes, meleg ott a
víz, Nem akadt révész, ki általvisz."
"Ó, apám, apám,
mi lesz velünk, Itt bús félelemben elveszünk. Az álmok országa be jobb, be
szebb, A hajnalcsillag fénye felett!" |
Álom |
Willam Blake |
2006.04.17. 20:52 |
Angyal-óvta éjszakán Álmom árnyat font reám: Ott
hevertem fű között, Eltévedt kis hangya jött,
Fáradt, riadt, elesett Vándor,
ráesteledett; Hangyaárkon-bokron át Hozta csepp panaszszavát:
"Sírnak-e a kis pulyák? Hallják apjuk sóhaját? Most
keresnek: hol vagyok; Most csak bújik mind s zokog."
Szánalmamnak könnye hullt. S jánosbogár fénye
gyúlt; Kérdés hangzott: "Mely balog Szólít éji silbakot?
Járok, földi üstökös, Míg az éjbogár
köröz: Elvezérel majd zaja; Kotródj, kis vándor, haza." |
Éj |
Willam Blake |
2006.04.17. 20:50 |
Az
alkonycsillag fellobog, Leáldozott a nap; Nem pittyen már
madártorok. Hol lelem ágyamat? Mint rózsa az ágról, Az ég
lugasáról Az éjbe ragyog A hold, s csak mosolyog.
Zöld rét, édes
liget, juhok Öröme, áldjon ég! Hol nyáj legelt, most angyalok Nesztelen
talpa lép. Megáldják özönnel Nem muló örömmel Valahány bimbó
van, Valahány alvó van.
Óvják a pihés
fészkeket, Sok szeles madarat, A barlang-alvóhelyeket: Ne érjen vész
vadat; És ha síróra lelnek, Kinek ágyban a helye Álomba
ringatják, Szenderét virrasztják.
Ha farkas
prédáért üvölt, A könnyük csordogál, Úgy oltanák szomjú dühét, Csak
élhessen a nyáj! De ki nem kap kegyelmet, Fogadják a lelket, Kisérik
sietve Rég igért egekbe.
Ott az oroszlán
rőt szeme Sír arany könnyeket, Ott meglágyul kemény szive, A nyáj közt
lépeget, És szól: "Elmosta kórunk És a vérszomjat rólunk Az, ki
kegyesség, Tökéletesség.
Bárány, most
itt legelhetek Veled, s szunnyadhatom, Sirhatok, emlegethetem, Ki
neveddel rokon. Mert az élet vizében Arany lett sörényem, S ragyognak a
szálak, Míg őrzöm a nyájat." |
Az esti csillaghoz |
Willam Blake |
2006.04.17. 20:48 |
Ó, szőke haju angyala az estnek, Most, míg a nap megűl
a hegyeken, gyújtsd Lángra szerelmi fáklyád, és sugárzó Koronáddal
mosolyogj ágyainkra! Mosolyogj szerelmeinkre, s míg az ég Kék függönyét
elhúzod, hintsd ezüst Harmattal a virágokat, ha jókor Álomra hajtják édes
szemüket. A tóban ringasd el a szeleket, Ints csendet parázsló szemeddel,
és Ezüsttel mosd el a homályt. Hamar, jaj, Hamar itthagysz; aztán a farkas
ordít S az oroszlán szeme izzik a fák közt: Nyájaink gyapja szentelt
harmatodtól Csillog; ó, nézd s vedd oltalmadba őket. |
A Múzsákhoz |
Willam Blake |
2006.04.17. 20:47 |
Ha Ida árnyas szirtfokán, Vagy napkeleti
termeken, Az elnyugvó nap csarnokán, Hol most az ősi dal -
pihen;
Ha mennyben jártok, Szépeim? Vagy földünk
zöldelő ölén, Vagy a lég kéklő térein, Szelek dallamszülő
helyén;
Ha tengermélyi sziklaszál Vonzott, víz
kristály-hűs tere? Ligetszám sarjadó koráll? Költészet Kilenc
Hűtlene!
Elhagytátok szerelmetek? Megannyi bárd
vágyálma volt! A húrok már csak tengenek. Fogytán a dal, a
hang koholt. |
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|