Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Az erőteljesebb álomképeket rajzold is le! |
amv.uw.hu |
2005.08.07. 02:01 |
(Jó, ha írunk - rajzolunk álomnaplót. Az álomkép ugyanis elszáll, vagy esetleg
hiányosan, hibásan marad meg, a leírt - lerajzolt pontosan megmarad, így később
is fellapozható. Ez főképp akkor különösen érdekes, ha az egyik álmunkról utólag
kiderül, hogy jövőt jósló álom volt. Bizonyítékunk van rá, hogy igazi jósok
vagyunk.)
Azok, akik álomnaplót írnak, arról is beszámolnak, hogy a
rémálmok feszültsége erőteljesen csökken attól, ha kikerül a lélekvilágukból,
azaz leírják, lefestik, lerajzolják őket.
Azért is ajánlatos álomnaplót
készíteni, mert leírt formában könnyebb felismerni és észben tartani a
visszatérő álommotívumainkat, melyek segítségével egy későbbi álmot
értelmezhetünk a korábbiakkal, vagy esetleg éppen fordítva.
Leírt
álommeséinkben nyomon követhetjük, hogyan változik egy-egy motívum, szimbólum,
vagy álomszereplőnk szintje - személyiségünk érésével, gazdagodásával. Ez lehet
az alapja egy saját álomszótár készítésének.
Beleírhatjuk a füzetünkbe
azokat a "véletlennek" tűnő eseményeket, találkozásokat, olvasmányélményeket,
amik a külvilágból mintegy visszatükrözik az álmainkat, annak főbb szimbólumait,
történéseit. Ez már varázslat-érzetű élmény lesz! Olybá fog tűnni, mintha az
egész világ rólunk mesélne.
Figyeld csak meg, ha elkezdesz dolgozni az
álmaiddal, és bár a környezeted erről semmit sem tud, idővel mégis változni
fognak körülötted az élet dolgai, életed fontos szereplői! A belső érés mintegy
továbbcsordul a külvilágba. Házsártos rokonaid megszelídülnek, új emberek,
életlehetőségek lépnek be az életedbe.
Sokan számítógépbe rögzítik az
álmaikat. Én inkább az A/5-ös méretű kis füzeteket tartom ideális álomnaplónak,
mert így magunkkal tudjuk vinni az épp aktuálisat mindenfelé, mivel jól befér a
táskába, vagy kisebb utazóbőröndbe. Így a nap folyamán, amikor csak időnk van,
bárhol elővehetjük őket, és ha nem volt idő rögzíteni reggel felébredéskor az
álmainkat, később is megtehetjük, illetve bárhol felírhatunk hirtelen jött
gondolatokat, asszociációkat, felismeréseket az álmainkkal
kapcsolatban.
A füzet bal oldalára írjuk le pontos dátummal az álmunkat,
minél részletesebben, jelen időben, és lehetőség szerint azonnal felébredés
után! Olykor előfordul az is, hogy reggel nem emlékszünk egyetlen álomra sem, de
később a nap folyamán mégis bevillan a tudatunkba. Őrizzük meg az
emlékezetünkben, addig, amíg végre lesz időnk leírni! Az erőteljesebb
álomképeket rajzoljuk is le! Ha színes az álmunk, akkor a színeket is jelöljük,
azaz színezzük ki álomképeinket!
Ha egy éjjel több álmunk is volt, akkor
azokat sorszámozva egymás alá jegyezzük le!
Jó felírni az álom fölé, egy
erre a célra elkülönített részre, hogy mi történt velünk az álom álmodását
megelőző egy-két napon, illetve, hogy miket olvastunk, milyen erőteljesebb
érzelmi hatások értek, milyen problémákon törtük épp a fejünket.
Adhatunk
címet is az álmunknak, megragadva így a fő jellegzetességét, illetve a cím
segítségével könnyebben visszakeressük később. |
A füzet jobb oldala maradjon az asszociációké |
amv.uw.hu |
2005.08.07. 02:00 |
A füzet jobb oldalaira azért nem írunk álmokat, mert később, az álmok leírása
után, oda tudjuk rögzíteni az egyes álomelemekről felsejlő asszociációinkat, a
külvilágból érkező szinkrontörténéseket, valamint hogy milyen érzelmeket élünk
át az álmodás alatt, felébredéskor, és később az elemzés során.
Előfordul
az is, hogy az álom lejegyzetelésétől számított egy-két év múlva visszatérünk
majd az egyik álomhoz, és akkor már egész más dolgokat fogunk beírni az
"értelmezős" oldalra. Ezekben a jobb oldalra írt jegyzetekben látni fogjuk a
személyiségünk finom mozdulásait, remélhető erősödését. A jobb oldali
bejegyzéseket is érdemes dátumozni.
Az álom leírása, elemzése során
javallt andalító zenét hallgatni, esetleg firkálgatni csigavonalat, háromszöget,
virágfüzért - ez a merengő, féltudatos állapot előállításához nagyon jó, mely
állapotban aztán hatékonyan lehet "beszélgetni" a lelkünkkel, az
álmainkkal. Vannak emberek, akik inkább a mozgásban lelik meg ezt a kívánatos
féltudatos állapotot. Ők színpadi előadásként játsszák le az álmaikat, esetleg
táncolják el őket! Zenébe is oldhatjuk éjszakai álomkalandjainkat, írhatunk
belőlük novellákat, regényt, vagy megalkothatjuk az álomalakjainkat agyagban,
kerámiában, üvegfestékben.
Sok tudós is bátran felvállalja, hogy a
legjobb ötletei közül jó néhány álmában, merengő állapotában, esetleg a
műtőasztalon, mélyaltatásban született.
Az álomnapló vezetése soha ne
legyen öncél! A magasabb fokú önismeret, tudatosabb életvezetés érdekében
érdemes csak álomnaplót írni, álmokat elemezni. A felismeréseinket igyekezzünk
hasznosítani a mindennapjainkban.
(Az álmok nyelve külön nyelv, amit
azonban ugyanúgy meg lehet tanulni, mint más idegen nyelveket. Eleinte nehéznek
tűnhet, hiszen a tudatunknak rá kell állnia egy szokatlan új rendszerre. Idővel
azonban - ugyanúgy, mint idegen nyelv tanulásakor - a kezdeti nehézkesség,
görcsösség eltűnik, és egyre inkább képesek leszünk rácsodálkozni a tanultakra:
felfedezzük az új nyelv ízét, különös, csak rá jellemző szépségét.) |
Csak puszta újrajátszás vagy valami több? |
amv.uw.hu |
2005.08.07. 01:59 |
Az álmok jelképekben, szimbólumokban, érzetekben, emóciókban beszélnek. Ha az
álmodó például azt álmodja, hogy egy úton halad, és úttorlaszokba ütközik:
rendőrségi kordonok, drótkerítés, esetleg lezuhant kősziklák állják el az útját,
akkor ez a helyzet akadályoztatást mutat. Előfordulhat, hogy az előző napokban
az álmodó valóban átélt egy ilyen szituációt, vagy filmben látta, könyvben
olvasta, esetleg egy munkatársa mesélt úti élményei között egy ehhez hasonlóról.
Ez esetben az álom ennek a történetnek a puszta újrajátszása. Néha valóban csak
ennyi az álom megfejtése. Az is lehetséges viszont, hogy a "puszta újrajátszás"
valójában üzenet a nappali tudatnak, ugyanúgy, mint abban esetben feltétlenül,
amikor az álmodó semmilyen az álomhoz hasonló emlékképet, film-olvasmányélményt
nem tud felidézni a múltjából. Az álomgazda nézze meg, hogy a jelenlegi
életkörülményeiben hol érzi úgy, hogy akadályok tornyosulnak elé, melyektől
képtelen továbbjutni az életútján! Vizsgálja meg, hogy az élete mely területein
érzi magát tehetetlennek! Figyeljen az álom értelmezése során benne felébredő
érzelmekre! A nappali, éber tudatával esetleg elnyomja magában a szorongásait,
de az álom légköre visszahozza a csapdába esettség hangulatát. Az akadály
fajtájától is függ az értelmezés: mást jelent, ha a rend őrei és mást, ha a
természet zárja el előlünk az utat. Érdemes utánanézni, hogy javasolt-e az álom
valamilyen megoldást és mit, mert ez a nappali életünkben is a
segítség. Fontos az is, hogy az álom története eltér- e bizonyos részleteiben
a nappal lejátszódottaktól, ha van ténylegesen ilyen emlékkép. Ezek az üzenetek
további új információkat adnak át az álmodó tudatának a szituációról és az ő
szerepéről benne.
Lehetséges, hogy az álom jósló jellegű. Azaz az álmodó
hamarosan útra kel, és valóban akadályoztatásra kell számítania. Azt, hogy egy
álom jósló fajtájú-e, a jövőben bekövetkező eseményekből, tehát utólag tudhatjuk
csak meg. Az álom esetleg megoldási lehetőséget is javasolt a problémára.
Például jelezheti, hogy van a közelben egy másik út. Indulás előtt hallgassuk
meg a rádióban, hogy hol vannak útlezárások. |
Egy álom értelme két szinten bontakozhat ki |
amv.uw.hu |
2005.08.07. 01:58 |
Utalhat a külvilágra, a nappali életünkre, ezt érdemes megvizsgálni először.
Tehát ha valaki az unokabátyjával álmodik, akkor nézze meg, hogy az álom mit
üzen erről a rokonáról. Esetleg túlidealizálja őt, és az álom bebillenti az
egyoldalúságát: felhívja a figyelmét az unokatestvére egynéhány elmarasztalható
tettére, tulajdonságára. Van egy másik szint is. Ennek a megközelítésnek az
alaptétele az, hogy minden álomalak maga az álmodó, még a tárgyak, természeti
elemek is. Tehát az álmodó önmaga is és a rokon is. Az unokatestvér szerepébe,
szemszögébe beilleszkedve az álom újabb jelentései bomlanak ki. Ezen a
második szinten lehet megfejteni azokat az álmokat, amelyekben olyan személyek
szerepelnek, akiknek nincs megfeleltetésük a nappali életünkben ismert
emberekkel. Csak az álomvilágunkban ismerjük őket. Ez esetben nyilvánvalóbb,
hogy ők a mi személyiségrészeink. A korábbi, akadályoztatásról szóló álmot e
szempont szerint megnézve utalhat a külvilágból érkező akadályokra. Tehát arra,
hogy valóságos úttorlaszok kerültek elénk az úton, vagy majd a jövőben vár ez
ránk. Még mindig a külvilágról szól az, hogy az életutunkon az akadály a
főnökünk, vagy a ránk törő súlyos betegség. Esetleg a családtagjainkat, vagy a
lélekölő napi robotunkat tartjuk akadálynak a kibontakozás útján. A mélyebb
értelmezési szint szerint azonban az álmodó az út is, az azon haladó autó is, és
az úttorlasz is. Ez esetben az álmodó önmaga saját akadálya az életében való
előrelépésben. Tehát saját belső szorongásai, túl erős felettes énje,
döntésképtelensége jelenik meg az álomban torlaszként. A belső
lélekszintjeink pedig gyakran kigyűrűznek a külvilágba: az az ember, aki odabent
a lelkében tele van görcsökkel, torlaszokkal, önmardosó kétellyel, az gyakrabban
találkozik a környezetében is valóságos torlaszokkal: egy kreativitását
akadályozó főnökkel, valódi útlezárásokkal. Belső világunk külvilágunkból mint
tükörből köszön vissza ránk.
(Az álmokkal kommunikálni leginkább laza,
oldott állapotban lehet. Semmiféleképpen nem javallt a görcsös
teljesítménykényszer. Ez a lazaság mindenkinek más és más helyzetben áll elő.
Van, akit feszélyez, ha úgymond le kell ülnie és ki kell elemeznie az álmát.
Inkább mosogatás vagy piacon való sétálás közben jönnek a jó ötletei.) |
Álomelemzés a gyakorlatban |
amv.uw.hu |
2005.08.07. 01:58 |
Miközben az álmunk elemeit sorra vesszük, esetleg felsejlik, hogy már álmodtunk
hasonlót. Valahogy összefügghet egy múlt heti álommal, mert hasonló képek,
érzelmek vannak benne. Lehet, hogy az előző álom segítségével sikerül megfejteni
a mostanit.
De az is lehet, hogy mikor már épp feladtuk, hogy
megérthetjük bármikor is az álmunkat, akkor váratlanul mégis eszünkbe jut a
megoldás. Esetleg sok idő elteltével találkozunk valakivel, beszélgetünk, és
"ad" nekünk egy segítő kulcsmondatot az álmunkhoz. Ekkor azonnal érezni fogjuk,
hogy most megvan, itt van a megfejtés.
Egy év múlva aztán történik
valami, ami megint ezzel az álommal van összefüggésben. Egy új értelem
bontakozik ki. Rosszul értelmeztük volna egy évvel ezelőtt? Nem. Az álom olyan,
mint egy élő növény, újabb ágakat-leveleket hajt. Vagy, mint egy kör, amin
kijelölünk egy pontot, majd a kört képzeletben spirállá húzzuk felfelé. Minden
szinten ott lesz az a bizonyos pont, de nem ugyanaz a pont. Illetve mégis
ugyanaz, csakhogy egy kicsit módosulva: magasabb osztályba lépve. És ha ezeket a
pontokat képzeletben összekötjük, akkor megkapjuk az álom különböző
szintezettségű megfejtéseinek a fő motívumát: azt, ami ugyanaz. A külön
emeleteken álló pontok pedig a módosulások.
Ha sehogyan sem boldogulunk
egy álmunkkal, pedig érezzük, hogy fontos üzenet van benne, akkor kérhetünk
segítő, magyarázó álmot is. Több is érkezik, és amikor az utolsót a sorban
sikerül megfejteni, akkor felviláglik az előzőek érelme is, sőt az is, hogy mind
ugyanarról az épp aktuális életproblémánkról szólt.
Hozzá lehet-e jutni
egy álom "teljes" megfejtéséhez? Egyes esetekben igen. Hisz vannak olyan álmok,
amik a konkrét napi történéseket vetítik le újra. Tehát arról álmodunk, ami a
munkahelyünkön történt, és odahaza velünk aznap. De vannak olyan álmok, amelyek
a kollektív tudatalatti mélyóceánjába nyúlnak, oda, ahol az ember lelke más
emberek lelkével összeér, összemosódik régen éltekével, maiakkal és majd a
később élőkével, meg tán az istenvilágokkal is. Az ilyen álmokat sosem tudjuk
véglegesen "kimeríteni".
Ha egy ilyen álom szimbolikus elemeinek
hálózatát végigtekintjük, láthatjuk, hogy a szimbolikus rend kódjai egymáshoz
képest vesznek fel jelentést, a szavak asszociációs sugara a végtelenbe vész.
Óriási, egyre táguló gondolatkörök gyűrűznek koncentrikusan, spirálisan tovább
és tovább, lezárhatatlanul.
Mindnyájan kimeríthetetlen titkok, végtelen
univerzumok vagyunk. Azok az álmaink is.
(Van, aki azt állítja, hogy ő
sosem álmodik. Pedig mindenki álmodik, ki kevesebbet, ki többet - csak éppen nem
mindannyian emlékszünk rá. Az álmok mennyisége életszakaszonként is változhat.
Az álmok - ha valaki azt gondolná - nem "összevisszaságok", hanem üzenetek
odaátról - rólunk, az életünkről, az életről, e-világokról, másvilágokról.) |
Az első más-világi kaland |
amv.uw.hu |
2005.08.07. 01:57 |
Van, aki azt állítja: ő aztán sosem álmodik, vagy esetleg ötévente egyszer, de
az meg oly összevissza butaság, hogy szóra sem érdemes. Én valaha, huszonhat
évesen szintén ez utóbbiak táborába tartoztam. Aztán egy szép napon egy érett
korú, bölcs írónő azt a tanácsot adta, hogy az éppen aktuális életproblémám
megoldásához kérjem az álmaim segítségét. Ekkor hangoztak el részemről a fenti
tiltakozó szavak: "Sosem... ötévente egyszer... összevisszaság." Azt felelte:
"Csak figyelj! Esténként készíts oda az ágyad mellé papírt, tollat, és az
elalvás előtti percekben mondd, hogy szeretnél másnap reggel emlékezni az
álmaidra! Reggel, amikor felébredsz, ne pattanj ki azonnal az ágyból, hanem
merengj egy kicsit! Így bevillan majd az álmaidból egy-egy kép, szó, szín, és
ezek segítségével visszahúzható, hozható az egész álommese. Azért nem emlékeztél
az elmúlt években az álmaidra, mert nem tisztelted meg őket a figyelmeddel. Ha
észreveszi a mélyvilág, hogy figyelsz az üzeneteire, akkor előbb-utóbb ő is
megtisztel azzal, hogy küld számodra néhány fontos "levelet" arról, hogy hogyan
látja a hétköznapi tudatodnál sokkal bölcsebb természeti tudat az életedet, a
problémáidat."
És én így is tettem, elég nagy bajban voltam ugyanis, nem
tekinthettem el egy esetleges segítő lehetőségtől, tehát: papír, toll az ágy
mellé, a "Szeretnék emlékezni az álmaimra!" varázsmondat áhítatos elrebegése
után alvás, és reggel, nos reggel jött az ámulat, mert nem is egy, hanem
három-négy, később öt-hat-hét álmomra is emlékeztem egy-egy éjszaka
álomterméséből, sőt még a sorrendjükre is! Teltek a napok és az éjszakák, és én
nem győztem leírni reggelente más-világi kalandjaimat. Négy-öt nap múlva
meglepetten közöltem a férjemmel, hogy úgy érzem, álmaimban sokkal több minden
történik velem, mint nappalaimban. Fura mosollyal az arcán aggódva kérdezte,
hogy ezt most kritikának szántam-e.
Egy hét múlva ötvennégy darab sűrűn
teleírt A/4-es lappal jelentem meg a pszichológus- írónő lakásán. Nem tudom,
melyikünk volt a meghökkentebb. Kiderült, hogy a "sosem", valamint az "ötévente
egyszer" szavakat akár el is felejthetem, sőt arra is fény derült, hogy átlag
feletti -ha van ilyen egyáltalán- az álomtermelésem.
Így kezdődött tehát,
tizennégy évvel ezelőtt az én kapcsolatom az álmok világával, amely az évek
során mondhatni szerelemmé alakult. |
Egy új én az Álmok Földjén |
amv.uw.hu |
2005.08.07. 01:57 |
Mindnyájan álmodunk tehát, és mindnyájan rácsodálkozunk az álmainkra. Hiszen oly
furcsák. Különös dolgok történnek az Álmok Földjén: szárnyaink nőnek és
felreppenünk, régen meghalt ismerőseinkkel beszélgetünk, az angol királynéval
teázunk, titokzatos tájakon járunk-kelünk, meghalunk, feltámadunk,
szenvedélyesen szeretkezünk, rettegünk, zokogunk, nevetünk, és illogikátlan
események sodrába, örvényébe pottyanunk.
Mindnyájan érezzük olykor, hogy
kikívánkozik belőlünk egy-egy "éjszakai kalandunk", el akarjuk mesélni: vagy
azért mert nagyon kellemes volt, vagy azért, mert nagyon iszonyú, vagy azért
mert egyszerűen csak érdekes. "Nahát, képzeld csak, mit álmodtam!" - kiáltunk
fel reggel, és már mondjuk is családtagjainknak, vagy a nap folyamán
barátainknak. Aztán csodálkozunk, hogy a többieket nem hatja meg annyira a
mondandónk, nem élik át az extázisunkat, rémületünket, döbbenetünket, örömünket.
Ami számunkra mély érzelmi-lelki élmény, számukra csak egy fura
történet.
Mindnyájan álmodunk tehát, mindnyájan rácsodálkozunk olykor az
éjszaka velünk "történtekre", és olykor el is mesélgetjük más-világi
kalandjainkat. Ezekben közösek vagyunk. Az álmokhoz való hozzáállás azonban már
más és más, ebben már nem vagyunk egyforma véleményen, mi emberek.
Sokan
csak legyintenek az álmokra, "agyszemétnek", felesleges terméknek tartják, az
éjszaka pihenő agy fura játékának, magán-mozijának. Csökkent erejű működésének
fura hozadékát látják benne.
"Ó, csak álmodtad!" - legyintünk, és így és
ezzel csitítgatjuk ágyában szipogó, felriadó gyermekünket, vagy férjünket,
feleségünket. "Ó, csak álmodta!" - nyugtatgatjuk erősen magunkat, miután a
férjünk nem bírta ki felébredvén, hogy el ne mesélje nekünk az álmát, melyben az
új kollaganőjével élt át forró ágyjelenetet, és hihetetlen, de így igaz: valódi,
vagyis testi orgazmusa is lett! "Ó, csak álmodtam!" - mentegetjük magunkat
magunk előtt, amikor is úgy viselkedtünk az "éjszakai kalandunk" során, ahogy
sose gondoltuk volna szép, napfényes nappali eszünkkel magunkról. A nagyon
szolid, intelligens férfi például álmában péppé ver valakit, az erkölcsös
feleség és családanya pedig az ókori Rómában él, híres hetéra, és még élvezi
is.
Az évek során nyilvánvalóvá vált számomra az is, hogy az álmok nem
"összevisszaságok", hanem üzenetek odaátról - rólunk, az életünkről, az életről,
e-világokról, másvilágokról.
Az álmok az önismeretet segítik elő. A
teljesebb, egészségesebb élet alapja az önismeret, saját magunk felelősségének
felismerése az életünk alakulásában. Az álmok élni segítenek! Hogyan? Olyan
tükröt mutatnak nekünk, amit nem a hétköznapi tudatunkkal látunk önmagunkról. Ha
az álmokba nézünk, akkor egy sok milliárd éves őstermészettel - mint tükörrel -
nézünk szembe, amit itt hordunk mindnyájan magunkban. E természet őstudása segít
értelmezni életünk miértjeit és hogyanjait.
(Van egy társad, aki a lelked
mélyén él. Sokkal bölcsebb, mint a hétköznapi tudatod. Képeket varázsol köréd az
álmaidban: rólad mesél, az életedről, a magányodról, a szomorúságodról,
elvarratlan múltbéli életszálaidról, a vágyaidról, a jövődről, a lehetséges
életmegoldásaidról, a még magad előtt is rejtegetett élettitkaidról.) |
Miért foglalkozunk az álmainkkal? |
amv.uw.hu |
2005.08.07. 01:56 |
Az álmok felhívják magukra a figyelmet bizarr képi világukkal, különösségükkel,
erőteljes érzelmi hatásfokukkal, és a hétköznapi világunkban megszokott tér-idő
törvények semmibe vételével. Az Álmok Földjén szárnyaink nőnek és felreppenünk,
régen meghalt ismerőseinkkel beszélgetünk, vagy olyanokkal találkozunk, akikkel
a "való világban", tehát az ébrenlét állapotában, majd csak két hónap múlva
fogunk megismerkedni. Járhatunk akár a saját temetésünkön is, elvegyülve a
gyászolók között, és mindeközben élünk.
Az érzelmek álmainkban
intenzívebbek lehetnek, mint éber állapotban. Kihatnak a testünkre is. Egy
szenvedélyes ölelés álomképeit átélve a valóságban orgazmust élhetünk át.
Üldöznek, és a rettenet foka vetekedik egy Hitchcock-film által keltett
feszültség mértékével. Olykor dobogó szívvel, leizzadva riadunk fel ezekből az
álmokból, és hosszú percekig csak nézünk magunk elé a sötétben, míg végre
rájövünk, hogy "csak álmodtuk az egészet". Rutinos rémálom-átélők már azt is
tudják, hogy ilyenkor jobb 4-5 percig ébren maradni, és úgy visszaaludni, mert
ha erre nem ügyelvén azonnal visszazuhanunk az álomba, akkor az egész rettenet
ott folytatódik, ahol a felijedéskor megszakadt.
Ebben a világban semmi
sincs véletlenül. Az álom jelenlétének is van valami oka, célja. Hogy mennyire
fontos fiziológiai jelenség, erre már nagyon régen rájöttek: egyfajta vallatási
módszerként használták fel az ember alvási igényét. A fogoly, akit nem hagytak
aludni, egy hét után éber állapotban hallucinált, majd körülbelül tizennégy nap
elteltével meghalt. Úgy tűnik, aludni, álmodni legalább olyan fontos, mint hogy
a szívünk ver, a gyomrunk emészt, a tüdőnk lélegzik. |
Álomelemzés a gyakorlatban |
amv.uw.hu |
2005.08.07. 01:56 |
Hogyan lehet megérteni az álomképeket? Nem kell feltétlenül és görcsösen
"érteni" az álmokat. Fontosabb átérezni őket, merengeni rajtuk.
A
merengésben aztán előbújnak gondolatok, képek, asszociációk Ezek az igaziak. Nem
szabad elhessegetni őket, akármilyen butácskának, esetlennek is tűnnek olykor!
Jó felé jársz ahhoz, hogy megértsd, mit üzen az álmod neked -
magadról.
Ne nézz meg Álmoskönyveket! Legalábbis ne rögtön ezekkel kezd!
És ne is mást kérdezz a Te álmod értelméről! A Te álmod a Te életedről szól,
senki más nem jár a Te lélekútjaidon rajtad kívül. Gondolkodj az álmodon akár
néhány héten át is!
Tudom, nagyon nehéz lesz rémálmokkal dolgoznod. Mégis
meg kell tenned. Azért vadultak el ennyire, mert a tudatodból kilökted őket,
mint valami nem-kell gyereket. Nem akarod látni őket. De hát hozzád tartoznak a
saját rémületeid, félelmeid, agresszióid, magányaid is! Öleld magadhoz
őket!
Kérhetsz segítséget is, van néhány jó álom-és szimbólumszótár és
néhány jó álomfejtő. Jó szolgálatot tehet egy Hozzád értő kedves barát is. De
akkor jók (a könyvek is, és az emberek is), ha nem pontosan és direktben közlik
Veled, hogy ezt és ezt jelenti az álmod, hanem ha elkezdenek Veled lazán -
merengve - rád figyelve beszélgetni. Inkább kérdeznek, mint közölnek. Vagy
elmesélnek valami nagyon hasonló élményt egy középkori álmodótól, vagy a
mítoszokból. És hagynak Téged továbbgondolni, lazán asszociálni. |
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|